|
|
|
... magisterek, rectorok, doctorok s a gallusok tartományainak eretnekségeiről eszelősen vitázó papok rabságában. Idegenek, mind csupa idegen! Végül is nem tudta elviselni: ,,Adjátok vissza a kardomat, a lovamat!..." Nekibúsult dühös kiáltozásától összefutottak az oskolások. Mikor pedig az éktelen lármáért megfeddette őt a kanonokok gyülekezete előtt a káptalanházban a magister r... |
|
|
|
|
|
|
|
...
VIII.
Azidőkben egy fehér sólyom keringett Magyarországon a romok felett.
Lelkében új fényt vitt és a fényt kis lángokra szaggatta, hogy számlálhatatlanoknak világítson. A szívét szétosztotta, mert nem volt egyebe.
Róla beszéltek a falvakban, a városok terecskéin, a kutaknál. A templomokban nyugtalanul néztek hátra a hívők, ha szok... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sötét bejáratával olyasféle volt, mint egy rettentő nagy behasított üveg. Az emberek letették előtte terhüket. Ujjukkal erősen tapasztalgatták a vasgyűrűs páncélinget, a vállszíjba akasztott kardot is, és mondotta az egyik:
--- Ha élőeleven emez, majd felserken, mire kedvére lészen!
--- Majd felserken...
Aztán megbéklyózták a lovat, kiverték füves helyre... |
|
|
|
|
|